még sose voltam ennyire összetörve...a szombat...valami más volt. csak mi hárman, hihetetlen jó volt. nem tudom elhinni, mekkora hülyeséget csináltunk. felelőtlenek vagyunk. ez van. elbasztuk. bocsánatot kértünk. mindenkitől. befogadott minket amikor felhívtuk szombat este fél12-kor, hogy lekéstük az utolsó hévet vissza, kicsit többet ittunk mint kellett volna, hideg van, ja és amúgy fogalmunk sincs hol vagyunk. hálátlanok vagyunk talán... semminek érzem magam. ezt nem teheti velünk, velem és vele, annyira megszerettük, és ha tudná mennyire szenvedünk talán meggondolná, hogy kinyom, amikor felhívjuk századszorra is bocsánatot kérni, mert igen, már előtte is megtettem vagy háromszor. nem, ezt nem teheti. szombat este még ilyeneket mond nekünk, hogy mi hármasban akarjuk leélni az életünket, meg hogy szeret minket, aztán vasárnap meg már hogy soha többet ne keressük, ne hívjuk, befejezte velünk...NEM SZAKÍTHAT VELÜNK
annyira fáj...és tudom hogy neki is, mert ez most mindkettőnk hibája. te megértettél...annyira egyszerű volt veled, vicces, és lehetett veled beszélgetni gyakorlatilag bármiről. régóta...nem nem is tudom mikor éreztem magam ennyire rosszul. először m., tényleg összetörte a szívem, túllettem rajta, aztán most ez...mintha nem lenne már értelme semminek
de ezt most nem fogom elengedni, rendbe fogjuk hozni, nem számít, mibe kerül, kibaszhat tizenötször, tizanhatodjára is vissza fogunk mászni.
csak bocsáss már meg nekünk, kérlek !
p.s.: a sálad minden nap ott lesz a nyakunkban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése