annyira szörnyű volt, ahogy először fel se fogtam, hogy mi van, igazából máig egyáltalán nem, hogy mit is jelent ez a csoportbontás. csomót viccelődtem, hogy majd 100-as zsepi meg ilyesmik, és csak ott kezdtem el rettenetesen félni. és már alapból olyan jelenetet csináltunk, amibe teljesen belementem, és már alapból majdnem bekönnyeztem. abszolút nem fogtam fel. semennyire, még örültem, amikor a nyakamba ugrott, hogy úristen, együtt vagyunk. aztán kezdtem el észrevenni, hogy ez így nem oké. talán akkor kezdtem el könnyezni, amikor kimentek, hogy egyedül hagyjanak minket, és mindenki elkezdett ölelgetni mindenkit. én is megöleltem mindenkit, és akkor már kajak könnyeztem. annyira szar. hogy full csend volt, csak mi szipogtunk, és annyira úgy éreztem, hogy minden szét van baszva.
fontos lett nekem ez az egész. nagyon. megszerettem nagyon sok embert. imádtam együtt dolgozni. a legjobbak az előadások voltak. hihetetlen élmény volt mindegyik. a csapatmunka, hogy mindenki ott van hátul a járásban, az ott kapott meg adott mosolyok. ott hátul nem volt semmi, csak mi, meg az előadás. mindenki szeretett mindnekit. én legálibbis így éreztem. de ezt úgysem tudom visszaadni...
nem tudom, most mi lesz

But now it’s time to go,
 curtain’s finally closing  
That was quite a show, very entertaining  
But it’s over now...

van-e erősebb? hát nemtudom, de nagyon-nagyon szeretlek! tényleg annyira iszonyatosan

én is kedvellek, mondta, megfogta a derekamat, magához húzott, és miközben lepöckölte a cigijét, megpuszilta a hajamat.

nem tudom, mi van velem, tényleg. nagyon fura. és nem az a jó-fura. vagy nem is tudom. próbálkozom, ha ez számít... nem szoktam ilyen lenni.
nem látom magamat. hiába nézek a tükörbe, aki visszanéz rám, mintha nem én lennék. mintha elvesztettem volna önmagam, mintha nem tudnám ki vagyok. hol a helyem. kit szeretek, kit nem szeretek. van akit szeretnék szeretni, de nem tudok, van akit meg nem tudok kiverni a fejemből. üres lennék? tényleg... fogalmam sincs már semmiről. ki vagyok én, kik a barátaim, mit szeretek csinálni, mi idegesít fel? sokszor másként reagálok ugyanabban a szituációban. SZERETNÉK boldog lenni, nagyon szeretnék minden pillanatban mosolyogni. mert minden másodpercet, amit nem vidáman töltök, elvesztegetettnek érzek. de nem tudom, melyik az igazi énem? vagy hogy kéne viselkednem. nem másoknak kéne hogy akarjak megfelelni, hanem csak magamnak. d ehát nem is erről van szó. illetve ki tudja? én nem.
hadd legyek boldog, annyira szeretném

...