2011. augusztus 27., szombat

2011. augusztus 24., szerda

2011. augusztus 23., kedd

miért érzem megam ennyire értéktelennek, olyannak aki senkinek nem kell? mit egy rongycsomó, amit félredobtak a sarokba...

2011. augusztus 22., hétfő

don't hurt this guy! he made my day.
uramisten mennyireszereteem
ő az egyik akiről sosem gondoltam volna hogy jóban leszünk.:)

2011. augusztus 12., péntek

-i miss you
-no, you didn't miss me. you just missed missing me. and you need someone to miss...and it's late at night and think i need to sleep
DELETE
-(:

néha csak őszinte lennék és megmondanám: szeretlek. vagy hogy rossz ez a süti, vagy hogy nincs hangod, vagy hogy rohadtul szép vagy, fogadd már el, vagy hogy egy önző majom vagy, vagy hogy kopj már le rólam, vagy hogy miért nem nézel rám?

2011. augusztus 11., csütörtök

és valahogy olyan üresnek érzed magad, mintha elvesztettél volna valamit, és csak arra vágysz, hogy felmehess a szobádba, elbújhass a világ szeme elől, és végigalhasd a következő 365 napot, 52 hetet, 8760 órát, 525600 percet, 31 536 000 másodpercet, és minden egyes lélegzetvételt, amit nélküle töltesz el...

'when you&me became we.'

szóval mi is a barátság? talán kicsit a rózsaszín ködös-amerikavígjátékos-érzés. de azért ennél jóval több. az igaz barátságban azthiszem, az a lényeg, hogy ők ott vannak. ott vannak, amikor reggel másnaposan felébredsz, amikor együtt néztek végig valami béna horrorfilmet és nem mersz aludni, amikor a szüleid elválnak, ésamikor úgy általában és összességében minden szar-akkor feldobják a napod. ha a hajad iszonyatosan áll, kiröhögnek, és igen, megeszik az utolsó sültkrumplit előled, de a lényeg hogy falaznak neked a szüleik előtt, hogy miért nem vagy otthon, és nem mérgesek rád, ha éjszaka hívod fel őket azzal, hogy beszélgetni van kedved, és amikor már rég nem láttad őket, amilyen bolondok, nekifutásból a nyakadba ugranak. és végül ott lesznek a kanyarban, és segítenek, hogy merre menj.

2011. augusztus 10., szerda

say hello to goodbye

'viszlát.' az egyik legszomorúbb szó a világon. de ennek nem így kéne lennie! nem szabad sírni, nem akarhatod, hogy úgy emlékezzek rád, hogy a könnyek az arcodon folynak. azt akarom, hogy úgy maradj meg az emlékezetemben, ahogy eddig is láttalak. te voltál, aki mindig mosolyog, de csak akkor jöttem rá, mit jelent nekem ez a mosoly, amikor láttalak a busz poros ablakából leintegetni.

'jó reggelt, világ!

-mondta, és rámosolygott a tükörképére.'