köszönöm az emlékeket, nem fogok elfelejteni semmit. sem azt, milyen boldog voltam amikor írtál, sem azt, amikor éjszaka leveleztünk, amikor a balatonról írtam, amikor bécsből, hogy milyen kedves voltál velem, hogy haragudtál rám(?), hogy kiöltöztem valahová, ahol nem is voltál ott, hogy egész nap vigyorogtam, hogy végül nem öltöztem ki amikor találkoztunk, hogy mennyire izgultam, hogy meséltem rólad egy csomót, egyetlen mosolyt, egyetlen tekintetet, egyetlen érintésedet sem fogom elfelejteni.
talán nem két órába kerül majd feldolgoznom, de már nem leszel ott nagybetűkkel a csuklómon, és kapkodó ceruzavonásokkal a falamon, és igen, most már nem leszel a mosolyom oka, csak amikor eszembe jut pár szép emlék.szomorú voltam egyetlen estét emiatt, ami most van, de nem leszek többet. azért még barátok vagyunk.♥
hogy miért nem szeretsz? bejeztem hogy választ találjak. talán mert egész egyszerűen ennek így kell lennie. igen, hiszek ebben.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése