'birds are flying cause that's what they have to do'

nem is tudom, mi gondolkoztatott el ennyire. talán az hogy minden egyes alkalommal, amikor egyedül ülök valahol, látom magam felülről, csak egy aprócska pont, semmi....nem számít a világegyetemben. csak élek, ahogy a többi hatmilliárd ember a Földön. mégis, amit minden nap érzek, ez nekem  a minden,  mindegy hány millió lány érez hasonlóan világszerte.  meg azis, hogy most már nem érzem magam lúzernek...igen, amikor egyedül ülök. nem látom senki szemében, hogy lenézne, amiért már egy fél órája ugyanott ülök, ugyanúgy, nem szólok senkihez. vagy csak túlságosan hozzászoktam az általánoshoz?! :) itt már senkit sem érdekel, mi bajom...és ez jó.