2012. január 11., szerda
annyi minden/ mindenki van ami lefoglal....ezer meg ezer dolog gondolkodni, és nem gondolkodni, csak csinálni...nemtudom, néha mégis rám tör, hogy hiányzol, igen, amikor látom a rohadt 'hiányzik a legjobb fiú barátom'-kiírásokat, és annyira tudom, hogy minden megváltozott, de annyi emlékem van veled, amikor még minden rendben volt, és hát, röviden és tömören neked köszönhetem életem egyik legrémesebb hónapját. ez nem nyavalygás, tényleg borzasztó volt....nem is akarom felidézni mennyiszer gondoltam azt, hogy innentől semmit nem ér az életem, és az az érzés, hogy én rontottam el mindent. én. nem más, nem kenhetem másra, nincs kifogás. undorítóan fájt. minden este...mintha lett volna egy lyuk a mellkasomban, mintha kitéptél volna egy darabot belőlem, és bárhogy próbáltam összefoltozni, képtelen voltam...képtelen voltam élni... nem hiszed el, és ez a legrosszabb, hogy tudom hogy tudod hogy szeretlek, de fogalmad sincs mennyire :) bárcsak ne változott volna meg minden, hányszor kívántam már ezt. bárcsak ne találtad volna ki egyik napról a másikra hogy felnősz...bárcsak kicsit kíméletesebben csináltad volna...mennyi fájdalomtól megkímélhettél volna isteneeeem. kibékülhetünk még bármennyiszer, ezt sose fogom megbocsájtani neked. mennyire vicces hogy te, pont te okoztad nekem a világon a legtöbb szenvedést. hát sosem gondoltam volna. csak annyira szerethető vagy, és annyira, de annyira jóban lettünk, elmondtam neked mindent, azokat az őrült éjszakákat nem felejtem el...és igen, HIÁNYZIK A LEGJOBB FIÚ BARÁTOM. hiányzik ahogy ott sétálsz mellettem, a nevetésed kibaszottul hiányzik, a komolyságod, a hülyeségeid, a hülyeségeink, TE hiányzol kibaszottul. nem annyira mint akkor, közel se. az idő segített, baromi sokat segített, már nem akarok meghalni...csak néha eszembe jutsz. :)
2012. január 5., csütörtök
ppppp
amikor szar lesz majd, arra fogok gondolni, amit mondtál, mosolyogni fogok, mint akkor, és jobb lesz. :)
2012. január 3., kedd
2012. január 2., hétfő
2011. december 28., szerda
2011. december 24., szombat
:/ semmi sem könnyű, valaki mindig sérül. valakit úgyis megbántasz, igazából csak annyit tudsz kontrollálni, hogy mennyi embert. és persze hogy kit, hogy ki mennyire fontos ahhoz hogy rossz legyen neki miattad.
annyira biztos voltam valamiben, most meg... ? semmi.
valami elment rossz irányba, nem (csak) bennem, hanem mindkettőjükben. szeretem őket. igen, nagyon szeretem őket. természetesen máshogy, hiszen nem lehet ugyanúgy szeretni két különböző embert, de hiába lenne kedvem néha felpofozni őket, attól még nagyon fontosak nekem:) csak nehéz, ami régen annyira könnyű, annyira egyszerű volt....gyűlölöm ezt, hogy minden megváltozik, hogy ha jó is marad valami, máshogy lesz jó, hogy fel kell nőni, hogy folyamatosan problémák vannak, és hogy folyton csak azt hallom hogy nem élheted bele magad csak úgy a vak világba, és nem csak kívülről, belülről is, hogy nem lehetek azzal akivel akarok, anélkül hogy rosszul érezzem magam. vele akarok lenni. és? kicsit más vagyok mint ők, nekem nem ez a mindenem, mit csináljak, ha néha egyszerűen csak fognám magam, felállnék, hátralökném a széket, és elkezdenék kiabálni, hogy fogjátok már fel, hogy ne csak egy szempontból lássatok, hogy ne címkézzetek be mindenkit, és hogy próbáljatok már meg egy kicsit néha kevésbé idegesítőek lenni és próbáljátok meg néha nem elérni hogy gyűlöljem ezt az egészet... van akit szeretek, de minden nap a túlélésre megyek.
annyira biztos voltam valamiben, most meg... ? semmi.
valami elment rossz irányba, nem (csak) bennem, hanem mindkettőjükben. szeretem őket. igen, nagyon szeretem őket. természetesen máshogy, hiszen nem lehet ugyanúgy szeretni két különböző embert, de hiába lenne kedvem néha felpofozni őket, attól még nagyon fontosak nekem:) csak nehéz, ami régen annyira könnyű, annyira egyszerű volt....gyűlölöm ezt, hogy minden megváltozik, hogy ha jó is marad valami, máshogy lesz jó, hogy fel kell nőni, hogy folyamatosan problémák vannak, és hogy folyton csak azt hallom hogy nem élheted bele magad csak úgy a vak világba, és nem csak kívülről, belülről is, hogy nem lehetek azzal akivel akarok, anélkül hogy rosszul érezzem magam. vele akarok lenni. és? kicsit más vagyok mint ők, nekem nem ez a mindenem, mit csináljak, ha néha egyszerűen csak fognám magam, felállnék, hátralökném a széket, és elkezdenék kiabálni, hogy fogjátok már fel, hogy ne csak egy szempontból lássatok, hogy ne címkézzetek be mindenkit, és hogy próbáljatok már meg egy kicsit néha kevésbé idegesítőek lenni és próbáljátok meg néha nem elérni hogy gyűlöljem ezt az egészet... van akit szeretek, de minden nap a túlélésre megyek.
2011. december 15., csütörtök
'nem, igazából nem csinált semmit, amire azt mondod, hogy megbocsájthatatlan. csak tudod, meg lehet bántani úgy az embereket, hogy azt sose fogják kiheverni. és ha valaki elveszti a tiszteletet, ha már nem tudsz úgy fölnézni rá, ahogy régebben, akkor azt már nagyon nehéz rendbehozni.'
csalódtam. : )
csalódtam. : )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
