every second is a lifetime.

annyi minden/ mindenki van ami lefoglal....ezer meg ezer dolog gondolkodni, és nem gondolkodni, csak csinálni...nemtudom, néha mégis rám tör, hogy hiányzol, igen, amikor látom a rohadt 'hiányzik a legjobb fiú barátom'-kiírásokat, és annyira tudom, hogy minden megváltozott, de annyi emlékem van veled, amikor még minden rendben volt, és hát, röviden és tömören neked köszönhetem életem egyik legrémesebb hónapját. ez nem nyavalygás, tényleg borzasztó volt....nem is akarom felidézni mennyiszer gondoltam azt, hogy innentől semmit nem ér az életem, és az az érzés, hogy én rontottam el mindent. én. nem más, nem kenhetem másra, nincs kifogás. undorítóan fájt. minden este...mintha lett volna egy lyuk a mellkasomban, mintha kitéptél volna egy darabot belőlem, és bárhogy próbáltam összefoltozni, képtelen voltam...képtelen voltam élni... nem hiszed el, és ez a legrosszabb, hogy tudom hogy tudod hogy szeretlek, de fogalmad sincs mennyire :) bárcsak ne változott volna meg minden, hányszor kívántam már ezt. bárcsak ne találtad volna ki egyik napról a másikra hogy felnősz...bárcsak kicsit kíméletesebben csináltad volna...mennyi fájdalomtól megkímélhettél volna isteneeeem. kibékülhetünk még bármennyiszer, ezt sose fogom megbocsájtani neked. mennyire vicces hogy te, pont te okoztad nekem a világon a legtöbb szenvedést. hát sosem gondoltam volna. csak annyira szerethető vagy, és annyira, de annyira jóban lettünk, elmondtam neked mindent, azokat az őrült éjszakákat nem felejtem el...és igen, HIÁNYZIK A LEGJOBB FIÚ BARÁTOM. hiányzik ahogy ott sétálsz mellettem, a nevetésed kibaszottul hiányzik, a komolyságod, a hülyeségeid, a hülyeségeink, TE hiányzol kibaszottul. nem annyira mint akkor, közel se. az idő segített, baromi sokat segített, már nem akarok meghalni...csak néha eszembe jutsz. :)